2016. október 10. 08:24 - Serrath

AE Bitz Börze - Két szemszögből

Tisztelt Nagyközönség!

Bár nem kifejezetten fantasy a téma, de ahhoz is köthető (nekem mindenképpen, mert sok fanta figurához jutottam, ahogy a klubból többen is)

A klub tagjainak első bitz börzéje, mind rendezés, mind részvétel tekintetében.

Mivel tapasztalat zéró, így több veterán segítségét és tanácsát is kértem, hogy mik az elvárások, mire számítsunk, minek kell megfelelni.

Így hát készültünk váltópénzzel, amire szerencsére nem volt szükség, emellett apró tároló dobozokkal, hogy a vásárlóknak biztosíthassunk valamit, amiben új csecsebecséiket elrakhatják.
Emellett lehetőleg fekete terítők, ebben sajnos volt némi hiányosságunk, eredeti tervünk meghiúsult, így gyorsan kellett beszerezni, és az összes asztalt nem is tudtuk lefedni sajnos.
Ezen kívül a tanácsoknak megfelelően készültünk némi süteménnyel (AZ asszony sütötte, illetve Zimi hozta) és üdítővel is.

Már csak a résztvevők kellettek, akik igen hamar meg is érkeztek a helyszínre.

Barátnőm is ott volt, szóval most két szemszögből is szeretném bemutatni az eseményt, mert amikor élménybeszámolót tartott, én nagyon jót mulattam, hogy milyen egy külső szemlélő számára egy ilyen esemény. :D

Szakmai szemszög:

Hamarább kezdtünk majdnem egy órával, legtöbben igyekeztek idő előtt érkezni, ami kicsit váratlanul ért, így sebtében kellett pakolni és a még hiányzó dolgokat előkeríteni, beszerezni.

Ezt követően nagyon hamar az asztalra kerültek a portékák, és a bőség zavara bizony utolért mindenkit.

Többször végig kellett menni az asztalokon, hogy alaposan feltérképezhessük a portékákat. Nem ismerem a börzés viszonylatokat, de rettentő mennyiségű áru került szerencsére asztalra.

Standját mindenki ott hagyva körözött a két sor között, keresve a számára értékes kincseket.

A társaság nagyon jó volt, jó volt új embereket is megismerni a hobbi berkein belül, és jó volt az is, (ahogy terveztük is) hogy kicsit kötetlenebbül beszélgessünk, és ne legyen egy verseny sűrűbb beosztása. Bár ez a beszélgetős rész kicsit háttérbe szorult, mert vadászni kellett az értékes holmikat is közben :D

Jó kis tanuló pénz volt ez, és az elmondások alapján elégedetlenség nem nagyon volt. Bár az esemény elég gyorsan lezajlott. Tervezettnek megfelelően 10:00-kor kezdődött, és 15:00-ra már csak mi szervezők voltunk a teremben. Legközelebb, ha lesz ilyen, ezt figyelembe véve lehetséges, hogy egy délutáni programként valósul meg a dolog.

Utána mi még átnéztük új szerzeményeinket a klubon belül, voltak kórincsálások is, meg persze volt olyan is, ami tudtuk nem csak egy embernek jó, abból több is lett beszerezve.

Mi biztos hogy elégedetten zártunk (a pénztárcánk persze nem :D ) és sikerült hozzájutni értékes dolgokhoz.

 14620138_1257253317659414_1514860214_n.jpg

Na most pedig következzék Marcsi, mint kívülálló szemlélete:

Hamar érkeztünk a művházba, elkezdtünk pakolni, míg a vendégek sorra érkeztek a helyszínre.

Sok új arc volt ismét, jöttek sok felől játékosok, majd kipakoltak.

10:00: És akkor ez a sok (azt hiszem 20) felnőtt férfi dögkeselyűként körözött az asztalok körül. Mindenfelé HÓÓÓ! HÁÁÁÁ! ÚÚÚÚ! ŰŰŰŰŰ! és akkor vesz valami kis nyavaját, nem is látom, hogy van valami a kezében! Hihetetlen ez számomra.

12:00: Még mindig köröznek az asztalok körül, még mindig megvan a lendület, és további apró kis darabkáknak örülnek hihetetlen módon! Ez elképesztő! Mindenki arcán egyre nagyobb az elégedettség. Úgy fogják azokat az apró alkatrészeket, mintha a világ csodájához jutottak volna. Én kicsit unatkoztam.

14:00: Hát ez egyáltalán nem csitult, ugyan az a lendület. Bár már páran elindultak haza, de a többiek még mindig alkudoznak, üzletelnek, csereberélnek. Még mindig volt valami nagyon-nagyon-nagyon értékes számukra. Újra és újra körülmentek a sorokon, újabb VÁÁÓÓÓÓ! ÚÚÚÚ AZ KELL NEKEM! STIPISTOP AZ ENYÉM! Még mindig találtak egy kardot, vagy fejet, amit piedesztára emeltek. Csodálom a kitartásukat. Eléggé unatkoztam.

15:00: Lassan véget ért a rendezvény. Elcsitult a dolog, elpakoltak az utolsó vendégek is, de csak mert ment a vonatuk. Ekkor úgy éreztem, végre túl lettünk ezen is.Kicsit már fáradt voltam. Ekkor mennyből villámcsapásként a fiúk a pakolás végén leültek az asztalhoz, és diadalittasan, a kincseskamrát feltárva sorra megmutatták az apró mütyűröket, és alkatrészeket, figurákat egymásnak. Ha még nem lett volna elég mára, újabb HÓÓÓ! ŰŰŰŰŰ! AZTAAAA! EBBŐL NEKEM IS KELL! tömkelege következett, még egymással is cserélgettek. Azt hittem sose érünk a végére! Most már tudom mit érezhetnek a fiúk, amikor mi ruhát vásárolunk! Persze az nincs meg ilyen gyorsan! :D

Összességében örülök neki, hogy jól érezték magukat a fiúk, nagyon szép figurákat láttam, egy két olyan dolgot is vettek, aminek értem az értékét (ezek kész figurák, szekerek és járművek, amik valóban jól néznek ki). Jó volt látni, hogy a korosztályok közötti határok teljesen eltűntek, a fiatalok és idősebbek egyenlő felekként beszélgettek és tárgyaltak. És tetszik, hogy akiket eddig láttam, azok mind nagyon kedvesek, közvetlenek, szimpatikus emberek, és semmi negativitás nem jelenik meg ezeken a rendezvényeken.

Örülök neki, hogy a süteményem többeknek is ízlett, az én sikerem ez volt a napra :)

Ennyi lenne hát Marcsi élménye a napról, gondoltam megosztom veletek :D

Készült egy pár jobb-rosszabb fotó is az eseményről. 

Remélem legközelebb is találkozunk, és akár többen is leszünk!

Köszönöm a figyelmet!

serrath

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://fantahammer.blog.hu/api/trackback/id/tr6511782603

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

MeyilKree 2016.10.10. 09:30:20

Jó lett a beszámoló.
Az asszonynak külön köszi a leírást. Remélem legközelebb már tényleg lejutok én is.

Sándor Kaba Sarkadi 2016.10.10. 15:30:34

Marcsinak üzenem, hogy számunkra ez olyan, mint a hölgyeknek a Glamour-napok, kisfiúként nyálzunk egymás figuráira. Én azért mentem körbe, mert többször megígértem magamnak, hogy nem veszek semmit, de azért csak körülnézek, jaj de szép... nem, nem szabad, visszamegyek a helyemre. Aztán ezt csináltam 36-szor...

Pénzt csak Groshnál hagytam most, amit akartam, annak felét eladtam, várjuk a következő alkalmat! És ha tudunk, viszünk legközelebb barátnőt/feleséget/kishugit, hogy ne unatkozzanak a lányok se. :)